Egy fénykép

                      (Nem ajánlom Czékmány Sándornak)

ami már sötét. Nem halt még meg
a tulajdonosa. De a szeme, akár
a hályog. És jól lát vele. Holott
nincs hova.

Milyen zölddé lett ma ez a kurva ég.
És mindenki hallgat, csak Isten papol.
Jól van ez így, vagy mégsem egészen,
ahogy félig él, és persze: valahol.

Nem fogok nekrológot írni. De
csak miattad jöttem, és nem hozzád.
Te meg elnézed, feszülten, bölcsen,
ahogy a sorsod  hivatalnokok
láttamozzák.

Mindegy isa. Por és hamu. Ne
áltassuk egymást. De itt
a föld, barátom, tisztán, fényesen
reszket. Ha megunod, vethetsz
rá  fordított keresztet.

Ha sajtot ennél, büdös lesz
a szád. És csak lótsz-futsz, hiába
szó, duma. Túl messze van Kecskeméttől
Párizs. Fekete kolostor, zászlókba
varrt ima.

Így legalább érthető vagyok. Ennyit ér
a precíz központozás. De most már tényleg
dögöljön meg a látszat, dögöljön meg
a pózolás. És persze.
Mindenki más.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-14 02:32:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-14 02:37:16