félperces nemvers

    Az asszony beletemeti a fejét a párnába.
    Kelnie kéne, de az elmúlt álom otthagyja az ágyban.
    (Csomókban hullik a haja, hátul egész kopasz, s titokban köpködi a fogait.)
    Nem akar sírva ébredni.
    A fiai összevesznek, a kicsi csengő gyerekhangon káromkodik,
    a kamasz dörmög rá, talán fejen is vágja.
    Az asszony lapul, árnyak ülnek a hajnalon.
    Reggelit kéne csinálni, különben éhen mennek el. Mi is van itthon?
    Margarin nincs, esznek tejfölös kenyeret,
    ja vitamin, náthásak, talán a hagyma.
    Fonnyadt citrom a hűtőben.
    Limonádé. A tej elfogyott. Mindig elfogy.
    Az asszony kidugja a lábát, megméri a hőmérsékletet.
    Hideg a Világ.
    - Dögölj meg! - ordítja a csillogó hang.
    Az asszony feltornázza magát, igyekszik csillapítani a dühöt és a remegést.
    Megöleli, az szokott segíteni. A kisfiú ellöki.
    - Tönkreteszitek az életemet! A Marci soha nem hagy.
    Odahagy, cserben hagy… - suttogja az asszony.
    - Miért nem állítod le ezt a nyomorékot!? - kérdezi a nagy.
    - Talán csapjuk agyon! -mondja gúnyosan az anyja.
    Lemegy a lépcsőn, mozognak a fokok, nem esik le,
    csak lecsúszik az utolsó egy méteren.
    Nem fáj, csak jellemző.
    Előző nap kenyeret sütött, kemény a héja.
    - Mekkora szar ez! - egyszerre mondják, egy ütemre.
    - Most bezzeg egyetértetek.- sérül meg
    az asszony. - Nem kell a drámázás Anya!
    - Fogat mosni, fésülködni! Elkéstek.
    Alig várja, hogy elmenjenek. - Adj egy puszit! A kicsi félrecuppant.
    A nagynak már nem lehet, pedig szeretné. Mindketten szeretnék.
    A kicsit hallom megint.
    Teli torokból énekli, hogy - ˝Legyetek jók, ha tudtok,
    a többi nem számít…˝
    Hétszer, amíg a távolság el nem nyeli a hangját.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-22 13:18:51
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-22 13:20:29