Ahogy írva

Ezzel a rohadt sorsommal húztam ujjat,
mert régóta nem mutat semmi újat,
flegmán pofámba vágja az éveim,
és nem használnak az érveim,
hogy mindegy merről, honnan jöttem,
ha csak a semmi van mögöttem.

De kit érdekel, ha minden meg van írva,
ha hét emberként hétszer megyek sírba,
pedig nem vagyok tudós, vitéznek is hitvány,
és nem írok ódát a csillámló sziklán,
már szívem sincs, amit az égbe vernék,
szép gőgös szememben csorba szekercék.

Most várom, hogy az Úr nevemen szólít,
kérdőn rámnéz, majd nevetve bólint,
és mondja, mindig alacsony ködön lépkedj,
hogyha felbuksz fel ne sértsd a térded,
mégis, ha véletlen véres lesz a pára,
ősszel majd kabátként terítsd a fákra.

A lehulló levelekből emelj máglyát,
örökké egy légy, kinek nem lelni párját,
ne írj papírra, betűid vésd egy lángra,
ha elmosná eső, akkor angyalszárnyra,
és mivel Isten mögéd semmit horgolt,
hát repülj előre, mert ez te a sorsod.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-22 17:12:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-22 22:18:57