Indián nyár (javítva)

Már hónapok óta szeretnék valamit mondani. Kerekedik, alakul bennem az a dolog amiről szólanék.

Közben kinéztem az ablakon és látom,hogy nagy tömbökben esik a hó. Kőkemény a tél. Ezt hogyan lehet kibírni a szabadban,nem tudom. Máshol bezzeg nyár van. Látom a TV-ben,hogy Kis Bölény Texasban lovakra és fehérekre vadászik éppen.
Hagyhatnák egyszer végre nyerni. A fehérek szekereken menekülnek.Én a helyükben kidobálnám a szekérből a fölösleges dolgokat.
A televíziót,a mosógépet, a szobabiciklit,a Neoton Famíliát és a Lenin összest.

Hetek óta el szeretném mondani.

De oly sok az elvárás,hogy attól tartok,ha meg is felelnék legalább ötnek, nem merül-e föl egy hatodik?
Meg kéne indokoljam,hogy miért vagyok hol ilyen,hol olyan? Az tényleg jó kérdés, hogy mi indokolja a létezésemet? Az a helyzet, hogy jónak jó az amit látok,csak egyedi az érzékelésem.
Mindenkinek a többiekétől eltérő saját valósága van. Különvalóságunk, a mi külön valóságunk.

Te az én valóságomban mégis  létezel valahol,és már napok óta szeretném elmondani.

Közben az indiánok megint vesztettek, mert elfelejtették föltalálni a gépkarabélyt. Pech.
Ha találatot kap valaki,az súlyosan zuhan a földre.
Ha belegondolok, a legegyszerűbb mozdulatokban  is micsoda erő van. A gondolatainknak, az érzéseinknek is ilyen dinamikája kell legyen.
Szeretnék most hát mondani Neked valamit, habár nem ismerlek még.Én hajlamos vagyok a lángolásra, meg a halogatásra is. Ezért nem várhatok tovább.

Tudd meg,szeretlek!
Épp csak meg kell talánom Téged.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-09 18:18:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-09 18:18:01