Ami még vagyok


Szorít a bűn, akár a bezárt ajtó
a rajtakapott apró gyermeket,
büntess meg isten, legfőbb végrehajtó,
én életemmel szolgáltam neked!

Ez a szolgálat mégse volt önzetlen,
cserébe mindig kértem valamit,
újabb és újabb apró bűnbe estem,
s nem fogott rajtam semmiféle hit.

Nem hittem neked, a sátánt tagadtam,
csak az elmúlás tapasztalata
döbbentett rá, hogy fölöttem, alattam
nem lesz majd egyéb, csak a föld szaga.

Ez lesz a legtökéletesebb semmi,
ami belőlem hírül megmarad,
így fogok végre egyszer megpihenni,
hogy a nevemhez semmi sem tapad.

Világossá válik: igyekezetem
felesleges volt, mint a vers maga,
az élettelenből egyéb nem terem,
csak a végtelen örök anyaga.

Maradok része annak a világnak,
ami nélkülem maradéktalan,
apró büszkeséggel nevezem mának
ami még vagyok; maradék magam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-13 00:08:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-13 00:24:24