Ez az én hazám


Kiálthatnék, de süket a világ,
haraphatnék, ám nincs hozzá fogam,
ezért mindig az erős fogú rág,
s ha volna mit, még én is, boldogan.

Beremeg a margarinos kenyér
kezemben, ha harapni akarom,
mert minden ember éppen annyit ér
a mai világban, mint a vagyon,

amely az ő tulajdonába ment
akárhogyan, ha nem is dolgozott
érte, mint mások, ő mindig pihent,
az élet ilyen szerencsét hozott.

Szegény vagyok, de ezt nem szégyellem,
ezért másnak kell restelkednie,
mert becsapósdit játszottak velem,
büszke is voltam, nem tudom mire.

Most kevés ember mondhatja csupán,
ahogy számított, úgy következett,
a délelőttre jött a délután,
s a vetésére langy eső esett.

Nekem nem volt úgy szerencsém soha,
hogy súgták volna, mikor mit tegyek,
elkerült minden isteni csoda,
mert ilyenekben még én sem hiszek,

pedig hihettem mindenféle jót,
amit egy okos ember kitalált,
benőtte majd’ az egész földgolyót,
amit sok millió ember csodált.

Most már vége, mert ez sem sikerült,
mint annyi embert megváltó csoda,
aki tehette, el is menekült
még akkor is, ha nem tudta, hova.

Hát maradok, mert ez az én hazám,
ha hiszem istent, itt imádhatom,
itt élhetek, csak mint levél a fán,
s elpusztulok, ha egyszer elhagyom.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-20 06:45:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-20 07:08:38