A HATÖKÖR
A HATÖKÖR
Az élet ölt meg engem, elmart a láz
Emlékeimtől lassan, elfajult
Harc tépett a szívembe, nem oldódott,
Ha fájt, a hiba íze, eluntad
A hangom, félénk testem megutáltad,
Az értelem reményt nem enged nékem.
Ma már tudom, gazt terem a heves hit,
Ma már nem engedek ennyit lelkemnek,
Ma már tudom, hogy nem oltár a holt csók,
Hogy hiú álom voltál, ó, de mégis,
Esti íved ott fekszik ágyamon,
Még sosem véreztem bútól ennyit!
Mert bennem élsz te minden éjjel, s úton
Az esőben téged nézlek magamban,
Égi szemed értelem, örök ében,
Mégis megölsz te, édes kegyetlenem,
Szép reményen virágzott életemben
Élsz és uralkodol örökkön - Á, nem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-06 00:42:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-06 00:42:46
