Lipinka, lipinka, lipinka

Éhes az idő, minduntalan
megzabál belőlem valamit,
valamit ami nagyon fontos nekem:
egy mosoly, találkoztunk benne.
( a mi halhatatlan vagy mégse?)
Sejtjeinkbe préseltük a nevetést,
te ellopnád tőlünk, idő?
A tekinteteket is vinnéd?
(úgy vannak bennem,
hogy azt gondoltam:
onnan nem tudod kiűzni).
Telhetetlen vagy és konok,
nem kezdődsz és nem végződsz be,
csak úgy vagy, önmagadnak.

A látszat csal, mindig csal,
s te röhögsz, idő!
Ráncainkból miért nem kérsz?
Neked adjuk, bérmentesen.
Ha ennyi nem elég,
vidd magaddal a tévedéseket!
Már nem érdekel,
hogy abból épül az indigókék jövő.

Ég és Föld közé szorítottál:
lipinka, lipinka, lipinka.

Minek raktározni a vágyakat?
A túlvilágon mást kérnek
számon az angyalok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-08 00:08:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-08 00:08:00