profán

marihuana, szemét és háttér-televízió,
anyád, s az apja sugározza át és át
öntörvényeidet. hiába látod a kárt,
a keresztutat, fát , villámcsapást,
mégse mész odébb, ahol kékebb az ég,
pedig itthon, a síkon, sors verte-bús a táj,
tested elektromos. cinkének, fecskének
szintén szomorú. mindössze röpképes.
adnál esőnek vizet, (a tulipán végett),
kenyérnek enni zsírt, naggyá növekedjék.
magánügyed jóllaktál-e. maradsz és éhezel.
világkonferenciát tart a diszharmónia,
ultraibolya nyeli, Viktor napszemüvegben,
világvége olyan fényes, bántja a szemet,
karácsony előtti fehér, ábrándos, gondkerülő.
még meg-megállok és eltűnök hirtelen.
minket emberré ki állapít meg? lájkold!
kinek osztanak most karácsonyt? lájkold!
tavaszra kardvirágok és kardigánok
lesznek-e még? gyerek az Isten, fél
megvallani, milyen jó volt egyedül.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-23 16:25:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-23 16:45:59