Hiányzik nagyon

Először is semmi közöd hozzá
Annak a fodros jónak látszó gonosznak
Se volt mikor azt hitte megvitathatja
Párkapcsolatom a kocsmában
Hiába értettem, hogy érti
Akkor már tudtam elhagytak megint
Így van ez ha az ember bárpultos lánnyal jár
Kérdeztem mért küldöd neki a közösségi portákon
Azokat a szíveket drágám barátságból mondta
Minden jel árulkodott
Végül már mindenki fontosabb volt nálam
Csak szívta csak szívta a cigarettákat
Lejtőn csúszott csúsztam vele
Az agyam tiltakozott de a szívem szeretett
Ha az agyam az ügyész akkor ő örül
Ha a szívem a bíró ő most nagyon szomorú
Az a száz kilométer, hogy szétválasszon
Végül is bőven elégvolt
Vissza költözött a régi önkényes bérlő lelkembe
A magány
A párkeresésbe nagyon bele fáradtam már
Hiányzik nagyon
Mindentől el ment a kedvem
Hiába tudom ez a tél tavaszt hoz
Ha szívem egy cserép akkor mettlachira ejtették
Örültél neki Feri mi mikor mindenné fontosabbnak láttad magad a szemében milyen szép volt ugye
Aztán megszakadtál mikor hiába pakoltad a tüzet mégis kialudt már megint
Az egész életem egy csomó kialudt farakáskupac
Csak ülök most a székben nézek ki a fejemből
Te pedig szerelmem már nem vagy az enyém







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-14 22:28:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-14 22:28:22