A kötéltáncos

Előre tolakodtál magadból magadért
Nem volt aki megbocsásson
Nem érhetsz többet a többinél
Csak azért az egy útért kockáznak
Itt a piros hol a pirogoznak amiért érdemes
De oda is feszítik ki az összes hurkot
Érzed a zárat hallod ahogy kopog a vas
Adjatok a munkásoknak hatvankilencezret havonta
A rabszolgáknak régen lehet jobb volt
Azt az embert amit kaptál add nekik
Kis láboskában kegyelmeséktől
Vagy törj ki úgyis levadásznak
A szürkék a kékek a zöldek
Csak erre várnak

Ti pedig munkások
Ti sorstársak utáljátok egymást
Mert kolbászt villant a főnök
Az éhségtől pedig összemarakodnak a kutyák is
A kötéltáncosoknak én oda adtam mindent
Bennük bízom csak ők még előre tudnak menni
Ti is ha látjátok le ne lökjétek
Hátha lesz oly okos hogy
Letaszítja a trónról
Aki több ezer éve csak köpköd-ott
Annak meg lesznek bocsájtva bűnei
Aki már beépült de végül is partizánkodik
Mert háború ez igazi
„Csapataink harcban állnak”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-20 12:29:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-20 12:29:24