Nőimitátor...

Szúrósan szemlélt, majd tán nevetett is, ahogy tovalibbent.
Könnyű cipője még nem is koppant hanggal a járdán
elnehezültem kicsit tán agyban:ez mi a ménkű?
Rossz a fülem, hogy így megcsal a látvány...?
Minő "motor"hajtja e némbert, vagy miféle járgány?
Ejnye, hisz ‘ma még csak péntek, ez nem lehet seprű...
Boszorkányszombatnak csak később, holnap a napja...
És nézd a bokáját! Mily helyesen formás, s ring a csípője,
ahogy lábait rakja...jó lenne most látni az arcát...
Ha szólnék, tán kinevetne, hogy mennyire tetszik...
a léptei hossza...most már én is igen csak megszaporázom!..
Nem bírok magammal: annyira vágyok nézni szemébe...
Még illőn is szólanék véle, mert ugye mért ne lehetne?
Érdemben megtudakolni merre tart, fél-e a sötétben?
Sajnos, manapság annyi a kéjenc...akik vágynak a szexre...
Hol van már az erkölcs, az etikett, s a férfi, ki gavallér!
Rég elfelejtették, mi is az az illem, jó modorúság...
Bennem vakon megbízhat. Én mindig úriember voltam,
s vagyok a nőkkel. Nem kenyerem a szédítés, s nem hobbiból űzöm...
Szép csendben mellé lépek és üdvözlöm illőn, egy "kisztihand dal”…
Meghajlok előtte, kék szeme csillog, mintha mosolyogna...
Mégis, valami furcsa érzés mi betölt, s rémület önt el.
Belém hasít a kétség, a felismerés: Ó, te szegény balga,
hiszen álmaid, s vágyaid tárgya csupán egy nőimitátor!!!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-17 13:22:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-17 13:22:56