Rög és bilincs

Röghöz köt
a megrögzött gondolat.
Kiforgatott hamis érvből
idegen szellemtest lesz,
s belerokkan, aki hinni tud még.
Tartását veszti.
Járni képtelen, mint a szélütött,
visszanyúl a múlthoz,
s kénköves átkot vet rá
hamvakká porladt keze.
Mozdulata torz, szava avítt,
hörgés csukott szájban,
gügyögő éretlen hang.

Így ébreszt kicsorbult éllel
a kakas-hergelt hajnal
friss fanfárok helyett,
s ránk aggat elnyűtt gúnyákat,
összefoltozott rémképeket,
mitől megcsontosodik a lélek,
mint a szó, amit kiejtesz
bénító szerelmi lázban
S mennybemenetelt ígér.
Égi lajtorját fáradt talpunk alá
összetört vitorlák helyett,
s az útra kivénhedt szeleket.
Úgy ad, hogy közben elvesz,
nem késztet harcra, küzdelemre,
hogy megfeszülj kereszteden.
Légző-gyökereid átereszti magán,
földből-földbe, s jövőről papol,
mintha ezt várná el a világ.
Letöri szárnyaid, hogy felemeljen,
s beléd veri kimondatlanul,
mit őseiddel kiköpetett a száj,
hinned kell, hogy csodára várj,
-s aki mást mond, hazudik-
hogy több lehess nélküle, ha mész,
mint, ha itt maradsz
testéhez kötözve.

Tanulság minden próbatétel,
-kit hűség éltet nem gyötri kétség-
döntened kell, míg szabad vagy.
Béklyóban -szív helyett- vasba verten
a kötés rozsda lesz, nem vér,
s szétporlad, nem lesz maradásod.
De tudd, otthonod, hazád e föld,
termővé válik benned engedő ölelése,
s széttör minden bilincset,
hogy vele járhasd be
a nagy világot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-08 22:31:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-09 13:30:32