Szomjúság

az udvarukon állnak várják a tengert
de hónapok óta még csak eső sem esett
a gyermekek kiszáradt ajkai hulltak csak a földre
s széttaposták őket a kifáradt esőhozók akik napok
óta csak táncolnak régi tüzekkel a sarkukban - szavakat
ültetnek az égbe amiből nem nőnek felhők
mások
szakadt függönyökből próbálják kirázni a villámokat
de csöndesen ballag a nap a szokott utat tapossák
sugarai - az izzadtságtól sötétlő zsebkendőkből csavarnak
cseppeket
a terhes anya szájába akinek végül úgyis kancsóba csapolják
magzatvizét s megitatják belőle az esőhozókat hogy bírják
még a táncot - előbb utóbb vér kell nekik -
szemeik most visszafogadnák a szökött könnyeket miket
életük során elpazaroltak alvó szerettekre s zord
harmatról álmodik forró szívük
varjúhad károg a nyakukba lángokat - kihullt tollaikból varrnak
árnyékot amibe belefekhetnek délután
s nézik egyre az esőhozók táncát irigykedve
ha lenne még nekik is ennyi erejük
eltemetnék végre arccal porban fekvő csecsemőiket vagy
legalább elüldöznék a köréjük gyűlt kutyákat esetleg csak
a saját orrukról hessentenék messzire a legyeket hiszen szúrják
sebeiket tűlábaik

sárga felhők érkeznek s hullni kezd a homok
a varázslók mind mihaszna költők

**homoktenger születik**

halott tevémnek dőlve még látom az oázist
amit egy hete üldözök de kiégtek az állat
púpjaiban a villanykörték s beköszöntött az éj
a sötétben hallom a távoli lépteket
ahogy az űzött oázis szökik előlem
később arra ébredek hogy egy keselyű itat
saját véremmel

***a horizont vonalán még látni***

a süllyedő hajót s megcsillannak a holdfényben
a nedves sziklák amiken felakadtak tutajom törött deszkái
lakatlan szigetre kerültem és felismerni vélem benne
tulajdon homlokom

****

valahol a világ végén
egy lány a felhőkbe varrja könnyeit s így születik az eső
ha megszűnik bánata beköszönt a szárazság
de szerencsére a boldogság illanó
s ihatunk végre a pocsolyából mikor végre a sírástól rázkódni kezd
a melle
belesimulni az éjbe - a lélek csupán testbe állt szálka
túl sokat dörgölőztünk a mennyország padlódeszkáihoz
alulról
steril tűvel érdemes kipiszkálni mielőtt elfertőződik
a nyomorúság körfodrai gyűrűznek az égen mások
az udvaron állnak és
várják várják csak a tengert





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-27 13:01:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-04 19:25:00