Ganz Ábrahám hajó és vas szerkezet gyár

Volt nekem egy nagy versem régen
Hú láttad volna az igen az vers volt
Az eleje hosszabb volt mint a vége
A közepében meg dőltek a betűk
A férfiak erősebbek lettek tőle
A nők meg szebbek
Lehetett vele ördögöt is űzni
Persze csak ideglenesen
Mért nem tudod a szárnyaid így rám tenni
Mint ahogy most oltalmazol engem
Azt hiszem a vége felé ezt kérdeztem
A Ganz Ábrahám hajó és vas szerkezet gyár Duna szigeten
Folyik a víz az otthagyott épületekben
Jobb az mint egy szobor olyan monumentális
Ahogy tönkre megy ott szépen minden
Láttam ott az időt magát zabálni
Az a mi szobrunk a mi emlékművünk az a valóság
Az a jövőnk ott egyfajta ultra modernség
Vasfogú szerénység
A szemét égető kéménye talán még az is benne volt
De többre nem emlékszem
Pedig ha lenne pénzem
Ötmilliárd testvérem
Nekünk is lehetne ám
De legalább az is haszon ha élvezi két milliárd
Mégiscsak könnyebb lenne ha a gazdagok is szépek is
És okosak is segítenének vinni ezt a mindenkire
Egyszerre rakott rekesztett
A Ganz Ábrahám Hajó és vasszerkezetgyárba
Elgondolkodni mit csináltunk rosszul
Mit jól és hogy mit tehetünk
Ami pedig nem enged cselekedni
Azt félre rakni a menekülési útból
Bár nem hiszem, hogy van még remény
De nem is kell látom már
Ezért épülte itt ez a világ
Mit a Ganz Ábrahám hajó és vas szerkezet gyár
Majd el lökjük magunk a tetejéről
Ha testünk megdől
Pár ezer évre haza ugrunk uzsonnázni szeretetet







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-02 22:05:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-02 22:05:12