Tammtata-tamm-tamm

Nézd csak vadlovaink rohanását , míg hazatérek,
míg villámparipák és felhők álma kisért meg.
Holdsivatag mélyén mécsláng vagyok. Éjjeli rózsa,
mely cserepes talaján  vágyódik  messzi folyókra -

Én tam-tam-dobomért földemnek dobtam a szívem!
Hogy pár révedező, vers-taktusom élni segítsem -
tamm-tamtata- tamm.
Aztán mint földre rogyott ló,
isteni vándoromért felkeljek a durva homokból.

Tamm-tamtata-tamm.
Szívem most  feldobogó kő.
rajt villámparipák fújtatnak az éjbe, ha Hold jő,
Vér-hennám jelet ír hátamra a terhem alatt már;
  ócska szekér a Világ; s én húzom az égi romoknál-

Sárga virágai mind más csillagok üszkei. Lángok!  -
Éji varázsló lett vén bolygónk  és mi varázsok…
Mint villámparipák mély bánatom  égbe zokogtam
  S mint a hatalmas szív,  úgy döngtem el :

tam-tata- tamm-tamm.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-12 19:28:27
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-12 19:28:27