Tűzeset

mikor elcsattan az utolsó taps,
és a színpad homályba borul,
a ruhatárban felébred minden fogas,
a közönség lehajtott fejjel hozzájuk vonul.

itt-ott gyanús torokköszörülés
és még könnyezik egy-egy szem,
szégyenében elpiruló hasadt kabátbélés,
már lábnyomok néhány eldobott jegyen.

benn a teremben takarítani kezdenek,
egyik szék alatt szipogó papírzsebkendő,
és a pirosan kalimpáló partvisnyelek
elől, elillan pár puccos parfümfelhő.

a tűzoltó nagyot ásít, és haza készül,
otthon hideg körömpörkölt várja,
és a fazék alatt a gázláng kékül,
ha a kaja megmelegszik böfögve felzabálja.

neki unott darab, vagy százszor látta,
valami költő olvas fel furcsa verseket,
és mint mindenkinek, neki is van álma,
így örökké alszik, mert itt sosem lesz tűzeset.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-29 17:09:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-30 12:39:50