A három versszak

Össze jöttek italoztak,
majd játékokat találtak ki.
Mindenki védte a párját,
másiktól akinek volt.
Felértékelődtek a kevesek is,
a gyomorideg tudta kérni fogják a papírokat.
Kinek csendben kellett volna maradnia, vissza szólt.
Csak a szépség beszélt belőlük,
nem hallani mit mondanak.
Derék bőségre hajhagymákra,
hatalmat osztottak.
Iszap bírókba tisztaságot pontoztak.

Istenem pénzt adjál énnekem,
sok pénzre van nekem szükségem.
De szép is az végtelenített bank kártya,
csak alá írom és mindenem drága.
Sok pénzt adjál nekem Istenem,
elnézést kérek nekem nem kell a kereszt.
Én nem akarok szenvedni nem.
Te szenvedjél helyettem Isten ha kell.
Én jó akarok lenni, és gazdag, meg a mennyországba menni!!!
Nem kell kereszt! Nem akarom ezt a perverziót.
Biztos kevesebben jelentkeznének,
meg valószínű mások, teológiára.
Ha vizsgán, keresztre feszítenénk őket.
Úgy lehetnének csak szakmunkások,
tereljék a nyájat odaátról.

Ahogy ezt a verset írom omlanak a falak.
Régi rácsok roppannak.
Gonosz erők hullanak.
Megtért az Isten!!! Minek ez a sok kereszt.
Csak kérni kellett, hogy ne legyen. Volt aki merte.
Indiában a születés szabályozást is be vezette.
Antigravitációt megmutatta,
az szén monoxiddal mérgezést, megszakította.
Ember lett az érték, nem a pénze.
Valóságba is lehetett szórakozni
nem csak a drogba.
Három száz évig élt az ember, a szeretet otthonba.
És Bánfi Ferencnek takarító személyzet takarítottat a házát,
Olyan értékes az -ő produktuma, ez neki jár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-21 10:34:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-21 10:34:49