Így tűnünk el

Lám, hát én is megértem, hogy megérje
Ki kering körülöttem, hogy önmagam is,
S a világot is saját mércéjével mérjem...
Lázadtam már elégszer az ellen, mi nélkül
Önmagammá sohasem lehettem...

Manapság még a hazugok is az igazak álmát alusszák.
S bírják... Míg bírják, vélük is csak több a világ.
Szolgalelkű királyok fekhelye, ördögnek játszótere.
Miattuk temérdek magam is saját dugámba dőltem...
És nem szólhattam, hogy se deja vu-t, se dézsa bú - t nem kértem

Nem vagyunk csak pokolnak, mennynek eledele.
És maradunk, míg a nagy emberek kis dolgokon,
A kicsik meg nagy dolgokon töprengenek...
Ki bátor, s nem fél, szabad reménnyel él,
Lehet becsülettel becstelen embernek martaléka...

De akadnak kegyben élők... hitüktől független
Övék a mindenség, és minden, mi azon is túl van...
Ők érzik csak, hogy e világon a legnagyobb
Kincs rejtőzhet a legkisebb dolgokban...
Soha nem születhetnek meg igazán, de soha nem is halnak majd meg.

Nincs is ijesztőbb, mint törpének lenni óriások honában,
Tán csak óriásnak lenni törpék birodalmában,
S felfogni, hogy időközben sikerült felnőtté is lennem,
Mialatt orcámra magát hatványozva kúszott hajam töredéke,
Hogy magamra ne ismerjek, ha ritkábban néznék csak tükörbe...

Épp csak rájönnénk, hová tartunk, kihez tartozunk.
Megértenénk, kiért, miért érdemes élnünk és halnunk.
Épp csak elhinnénk, kezdőkből tanárokká válhatunk.
Hová tart, mire oda érne a test, utolérné a lélek...
Addigra már mindnyájan szemet hunyunk...

S a Naplopó, a Hold, elrabol egy napot...
Aztán egy hetet, hónapot, egy évszázadot...
Nap-nap után, hagyományt görgetve maga előtt...
Jó elől a rossz, rossz elől a jó rejtőzik el saját arca mögött.
Elképzelt valóság a mienk... melyben öröké fogunk élni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-23 22:25:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-23 22:25:14