(a csönd hurkán)

apád ’56-os volt, a lázadás gyökere
benned is megvan, de már egy elcseszett
nemzedék tagja vagy, a nyolcvanas éveké.
semmit sem kaptál, semmit sem adhatsz
az utánad jövőknek.
mert mit is tudnál?
a csalódást, mikor megláttad a „télapó”
asztalon felejtett szakállát, s rájöttél, hogy nem igazi?
az iskolaköpenyek és a füzetborítók sötétkék egyhangúságát,
amit csak az  első „igazifarmer”, „illatosradír” és „rubikkocka”
megszerzésének büszkesége feledtetett?
március 15-én a petőfi-szoborra hulló fény kancsal villanását,
a „fölföltirabjai” és a „mintamókus ” úttörőnyakkendős rigmusát?
május elsejék sörbe és virslibe fojtott recsegő, hamis szólamait?
az első részegség és az első csók egymással keveredő izgalmát,
építőtáborban, a debreceni nagyerdőn? a „mentahűtlen” árvaságát?
a hányinger és a boldogság egymáshoz oly közelálló szédületét?
sunyi meglapulások, életeket átíró árulások és rejtett kéziratok titkait?  
hamvas, márai, petri és bibó igazát?
az „egymondatazsarnokságról” dühét?
tévében nézett „berlinifalledöntést”, "ceausescukivégzést”,
„nagyimreújratemetést”?
véres és vér nélküli forradalmakat,
melyekben részt sem vettél?
('89-ben túl fiatal voltál, hogy forradalmat csinálj,
2013-ban túl öreg.)
egy letűnt világ láthatatlan bugyrait cipeled.
letenni, átadni nem tudod. kinek?
gyermekeid hallgatnak, nem értenek.
nagyapádat sohasem ismerted,
(a don-kanyarnál eltűnt),
nagyanyád halott,
(a rendszer ölte meg).
apád sorsa  kifeszítve az időben (lyukas zászló),
megkopva leng.
anyád szavai buborékként jönnek föl  víz alól,
itt a rába-parton,  már te sem értheted.

              (a csönd hurkán még létezel.)









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-19 08:18:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-19 09:11:26