Tumoros felhők

– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék
a vadászt
– ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel
az meg de egyikük sem érti a viccet
a vadásznak a kiműtött herék helyére puskagolyókat ültettek be
de az áttétek miatt vissza kellett járnia
otthon félve ült csak le a székre nehogy felrobbanjon a zacsija
valahányszor elélvezett a kinti fabudiban éles dörrenés hangját
lehetett hallani füst szállt fel
és holtan esett össze az erdőben néhány őz
– rossz híreim vannak – lobogtatta a kezében a doki a leletet
mire a vadász előkapta a puskáját és szó nélkül átlőtte a papírokat
efféle trófeákat gyűjt mostanság

némi gyakorlás után az ember megtanul másokért imádkozni
a tudományos rovat is megírta, hogy az öncélú imák rákot
okoznak a felhőkben
néhány angyal már a saját szárnyát legeli izgalmában
ott a hűvös ct gépben
az örök vadászmezőkre gondolva, ahol oly tehetetlenek lesznek
hisz az életben nem fogtak még a cuki kis kezükben puskát

a magukra hagyott őzek a vadász kőszobrát bálványozzák az erdőben
és szent ereklyeként őrizgetik testükben a kilőtt golyókat
ahogy az utcai telefonok próbálják felidézni a valaha leütött számokat
de már csak a kagylókba suttogott tengerzúgásra emlékeznek
kicsöng kicsöng a végítélet – gyertyák henteregnek a tűzben
hátha lángot fog a kanóc de az apokalipszis a közhiedelemmel
ellentétben hideg – akár a neonfény – akár a kézmeleget felejtő
hitetlen lovaglóostor
ami belefáradt már a lovak állandó ütlegelésébe
a sebek vonalai sehová sem vezető térképek

mentőkocsi a medvecsapdában
vijjog sebesülten az éjben – kórházba készült szállítani a rákos vadászt
ahol a pap végre eljegyzi a halállal de ebből sem lesz már semmi
– most már életben kell maradni nincs mese – biztatja a mentős
és rizs potyog zsebéből a lagzi talán tényleg elmarad
a ct gépbe szorult angyalok puskát ragadnak és rákos heréiket
lődözik az égbe

én istenem jó istenem ha hererákos lennél talán újra feléd fordulnék
de már nem emlékszem a megtanult imákra ahogy a telefon is
elfelejti a számokat ahogy a tokban felejtett hangszer sem emlékszik
a bartók szonátára pedig van még bennem is zene
ha egyszer megérintene a szikék éle úgy szólnék akár a hegedű

a tudományos rovat szerint a herezacskó végtelen és tágul
isten kiműtött heréi por-csóvát húzva robognak át a
galaxisokon készen rá hogy megtermékenyítsenek néhány távoli
bolygót
kicsöng kicsöng az őzekbe lőtt golyó
a kővé vált vadász telefonál a túlvilágról
ahol mozdulatlanok az állatok és már célozni sem kell
puskacsőbe suttogott bocsánatokat lődöz folyton
ha eltalál egy dögöt az életre kel és messzire szalad a fák közé

– hiába
aki szorgos már a holnapi bűneit is megbánta és egy lépéssel a végzete előtt jár
nincs is más dolga aztán csak követni a nyomokat amik a nyitott sírba vezetnek
a koporsó szűzhártyája átszakad s mindenki hagy maga után egy hegyoldalból kivájt követ
hogy legyen mit leszarni a madaraknak – fogynak tehát hegyeink lapossá válik a világ s
egyre távolabb kerül tőlünk az ég
így
senki sem gyógyítgatja már a tumoros felhőket
repülnek szabadon gondtalanul hogy meghaljanak valahol a horizont vonalán túl





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-12 13:37:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-16 10:51:54