REGGELI GONDOLAT

Felébredek, egy zord álomból kelek, ülök az ágyam sarkán szótlanul s csak töprengek a semmin.
Semmi nesz, semmi zaj, semmi értelem, semmittevés az egész életem. Toporgok egyhelyben mint egy gyerek,  vagy várok a csodára, vagy csak egy cukorkára?!
Valami normális gondolkodás mellet akarom majszolni az élet édes gyönyörét!
S ha kell megvívom a harcom, ezért az életért. Letiporlak a semmiért?!
Milyen jó is lenne ha nem így kelnék minden reggel,
jó lenne, ha újra a szülői szeretet altatna el.
Akkor még a semmi életben,
örülni tudtam, ha a szél lebbent.
A papírsárkányt vitte,
hevesen repítette, ha fennakadt a fán felmásztam érte.
Nehéz volt mászni, de megérte.
Sokszor sebekkel tértem haza,
elégedett voltam, s ez talán nem értem meg soha,
hogy-hogy volt erőm ehhez újra és újra.
Hiába is gondolkozok,
hisz most is csak toprgok egyhelyben, mint egy gyerek,
s szedetlenül keservembe kesergek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-15 18:18:32
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-15 18:18:32