kávé tejszínnel

anyám szerint nekrofil dolog egy szenes holttest fölött udvarolni
akkor is ha nem neki szólnak az alpáriangol bókok
hanem egy szintén sötét bőrű egyiptológusnőnek
akinek olyan idegenül édesbüdöskés az illata
mint a mumifikáláshoz használt fűszereknek
és sose sótlan

insallah

tudtam hogy aznap jött és másnap elmegy
én persze kezeskedni akartam azért hogy előbb jusson az egekbe
mint ahogy a gépe felszáll ám erre vajmi kevés esély volt
hírből ismervén a muszlim mentalitást
ami a női nemi szervvel együtt az önértékelést és a szabadságot
is megcsonkítja

insallah

allahra esküszöm szégyenemre nem tudtam hogy akit magamban
a jól csengő imalar névvel láttam el világhírű professzorasszony
nem lehet ismerősnek jelölni a facebookon csak kedvelni vagy nem
mint megközelíthetetlen közszereplőt
azt hitte azért nem szállok le róla hogy egyetemi összeköttetést szerezzek
a mesebeli egyiptom és a koszos magyarország között

insallah

akkor még nem sejtette hogy a kapcsolatépítés nekem egész
mást jelent és hogy nem hosszútávú érdekcélokat szolgál
hanem pillanatnyi oltást moslékosvödörben
a tikkadt budapesti aszfaltkánikula elől egy műoázis ahol egy órám
van megpihenni a következő igénytelen vécészagú vonatomig
addig kell zöldág(y)ra vergődnünk

insallah

az a bizonyos zöld volt kórházi ágy a múzeum kulisszái mögött
terpeszkedett vaslábain ölén az aktuálisan tanulmányozandó
nézhető állapotba hozandó  voltemberrel
ide csaltam be azzal az ürüggyel hogy van a kávéjához tejszínem a táskámban
nem volt nehéz miután a jól világított üvegvitrin fölött megbabonázta
egyenesszálú selymes hajjal keretezett fehér arcom
és megérintette az irigyelt gyűlölt európait a félve kívánt egzotikus arab

insallah

még a szokásosnál is kevésbé jutottak eszembe az idegen szavak
i'll give something instead of any word mondta és már be is fogta
a számat lilásmályva falánk ajkaival rögtön
nem voltak nyelvi korlátaink csak a kávé íze tejszínnel
ami persze hogy is lett volna nálam de szerinte tejszín ízem van

insallah

végig szorosan tartotta a fejemet kiszolgáltatott magának
ütve egyet az ősi színes fehér hierarchián feketepárducként
belémvájta a karmait egy szorító pillanat erejéig
a végén csak annyit mondott

insallah

(ígérte hogy újra eljön már akkor se hittem
csak épp nem lehet eltántorítani a gondolattól hogy utána megyek
kairóba a vértócsák kellős közepére ez a nő öngyilkos merénylet
nem felel csak néha küld egy fotót amin természetellenesen világos a bőre
nézhetem ahogy hársillatú éjszakákon
a soha fel nem vevő repülőket

insallah)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-22 22:28:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-22 22:28:41