Behelyettesítés

(vasárnapi ima helyett)
A behelyettesítés bizonyos szinten túl, nagyon kockázatos. Ez a bizonyos szint a személyi és a személyes kapcsolatoknak a nyilvános feltárása, hisz retorziókat hoznak, támadási felületeket nyújtanak a behelyettesíteni merő ellen, mi több, agressziót von maga után.
A behelyettesítés igazi neve a megnevezés és a feltárás.
Az irodalom magasabb szintű kommunikációs forma, arra való, arról szólt, hogy az ember a létező kifejezési eszközeivel retorzió nélkül feltárhat és megnevezhet. Művészi szinten kifejezi azt, amit nyíltan elmondani nem tanácsos, és nem is lehet, olyan helyen, ahol nincs meg az értő, befogadói közeg.

Ha most általánosságban beszélgetünk a karvalytőke és az ingatlankeselyűk manővereiről, a manipulált közvélemény már annyira immúnis, hogy senki fel nem lép a személy ellen, aki általánosságban beszél a kizsákmányolásról. De már más kérdés az, ha az ember megnevezi a karvalytőkéseket és az ingatlankeselyűket, s feltárja használt eszközeiket, amelyek használatát egy, már nem működő társadalom tesz lehetővé.

Természetesen, az irodalom leple alatt is lehet agresszivitást elkövetni. Különösen akkor, amikor léteznek bizonyos szabályok, de amelyek betartására a szerkesztők nem ügyelnek, s akkor aztán elszabadulnak az indulatok. Például irodalmi portálon megjelenik egy műkedvelő, akinek nincs érzéke az elvont magasabb szintjének megértésére. De adódó alkalomkor hangoztatja, hogy ő bizony egy-egy mű jelentését nem érti, nem érzékeli, nem jön rá mondandójára, de ez nem gátolja meg abban, hogy ne véleményezze. Már csak abban is, hogy ő ezt vagy azt a művet nem érti. Egy-két esetben el lehet siklani egy ilyen jelenség fölött, de ha rendszeresen ismétlődik, akkor az már agresszió. Mert pozitív, kreatív értelembe véve, kinek használhat, kit érdekelhet egy olyan vélemény, amelynek nincs kommunikációs tartalma? Úgyszintén olyan vélemények hangzanak el nyilvánosan, amelyek a büntetőjog hatásköre alá tartoznak, de még csak nem is figyelmeztetik a szabály. Most ennyit erről, de a kérdésre, ha szükség lesz rá, visszatérünk.

Írtuk, az irodalom a feltárásról és a megnevezésről szólt. Szólt, mert manapság az irodalom ilyetén szerepe másodlagos, előtérbe került a plázalíra és a szalonpróza, azaz portálköltészetként bizonyos életmóddá válik. Nem egy esetben hegemón csoportok tagjai közötti kapcsolattartás eszközévé válik. Ami nem probléma, hisz ennek előzménye van, egy-egy korszak irodalmi stílusát, irányzatát írói, költő asztaltársaságok alkották meg. A probléma akkor jelentkezik, amikor ezek a hegemón csoportok klikkesednek.
Nem vita tárgya, hogy ezt nem egy esetben a portálgazdák kulturális ízlése, esztétikai igénye határozza meg, hogy ennek mentén hogyan és milyen szinten szerveződik egy-egy portál alkotó törzsgárdájának működése, s milyen irányban teljesedik ki, milyen közösségi szellemet tud megteremteni. Hogy mennyiben tud egy adott szellemiség mentén szerveződni, mennyiben képes befolyásolni, hatni egy társadalmi szellemiségre, az már más kérdés.

Olyan, ami a valóságban már nem is létezik.
Csupán a karvalytőke és az ingatlankeselyűk érdekeinek alávetett, működőképtelen társadalom van.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-03 10:25:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-03 10:25:56