éjszakai úszás (jav.3)
a homok lassan változtatja az alakját. észrevétlenül bekúszik a küszöb alatt. megül a padlórésekben. a kora esti szórt napfény nem jut el a szűk utcákba. az ég ezüstös-kéken dereng. egy alak halad el az ablakom alatt. a félárnyékban az arca szinte kivehetetlen. mégis tudom hogy ismerem. kibírhatatlan a hőség. a levegő szinte vibrál. becsukom az ablakszárnyakat. mécseseket gyújtok. antik réz findzsából kortyolom török módra főtt kávém. a szőnyegen papírlapok és festéktubusok szanaszét. a priccsen egy szál unalmas rózsa. bámulom az ecsetem. egy emléket hajszolok de nagyon homályos a kép. valami meghatározatlan várakozásféle állapot hallgatásra kényszerít. végül úgy döntök kivárom az éjjelt mikor a partról nem látni a tengert és úszom egyet. kimosódik pórusaimból a por. talpam árboccsúcsokat érint. a város fényei mint csillagok a horizonton. gyönyörű kép tükröződik a vízen. erre vártam zihálom hangtalan. hirtelen megfordulok és gyors tempókkal igyekszem a part felé.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-28 22:21:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-28 22:21:30
