Pusztaság mezeje
PUSZTASÁG MEZEJE
Nézz körül: pusztaság van.
A lélek összes bugyrában.
Mert hiába a koccintás és hátbaveregetés,
minden mezőmön az élet vajmi kevés.
A barátok mezején tűnnek a harcosok,
táp híján a csatarendből kilépnek;
miért állt be a furcsa állapot,
mely fagyos szellőt fúj, de megéget?
Régi jó tábornokaim még állnak,
de lehet ők is csak vigaszra várnak.
Kiürült szívem már alkalmatlan,
a szavak súlya is elszáll lassan.
S a legüresebb mind közül, a Szeretet mezeje,
annyi mint munkásnak a tészta és derelye:
kevés, sovány, s amibe kerül - egy katlan -
melynek sötétjéban kúszok, mászok fel szakadatlan;
de kötél vagy deszka nélkül marad az is LAKATLAN.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-03 17:38:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-03 17:38:40
