Hogyan kellene

Hogyan kellene elhessegetni
a halál gyakori gondolatát,
az életet magáért szeretni,
s nem rettegni a véget, csak magát?

Néha akad egy boldog pillanat,
s belerondít az ostoba halál,
félúton megakad minden falat,
mert az elmúlás ténye rámtalál,

betolakszik a gondolatomba
otrombán, tör, zúz, jelentéktelen
figurává alacsonyít, bamba
bábbá, amit kerül az értelem,

legszívesebben játszik csak velem,
mint egy ragadozó a prédával,
mielőtt felfedi embertelen
mivoltát; minden galádság rávall.

Nem gondolni rá soha, nem lehet,
mint az örök szerelem, tetszeleg,
egyre valóságosabb képzelet,
akár a műtött testen: ott a heg.

Csak az élet apoteózisát
hagyná; előre nem furakodna,
követelem verseim igazát,
emelt fővel, és nem vonakodva!

2013-11-28






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-28 06:51:17
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 08:58:28