tüzet rakok



tüzet rakok
gyermekségem hideg napjait
égetem el
lobogni fog az égre törő láng
nem marad belőle semmi
csak fekete üszök
finom szürke hamu

elégetem a tarisznyát
száraz kenyérhéj van benne
annyit kaphattam talán ebédre

ég a vászonnadrág
s a töviskerítés
nem állítom oda apámat
nem lesz új gyepű
nem választ el az uraktól
az emlék keserű

lángol az üres istálló
hallom az ártatlan bőgéseket
nem viszem vásárra

lángol majd az erdő
fát akkor sem adott
amikor fogam jeget harapott

a láng melegétől elolvad a hó
olyan de olyan hőség lesz
éjszaka is fölösleges a takaró

és ha már minden porrá lett
marad a hamu nekem
hogy senki hozzá ne férjen
az elhamvadt tarisznyába teszem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-08 07:03:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-08 07:03:25