Bolondos szerelmes vers

Ihlettelenség gyötör, szabira ment a múzsa,
vagy szavakat koldul valami felolvasáson.
Elillansz te is, mint páragőz a fazékból,
mégis tartom magam ezen a délutánon.
Roncsolt idő zenél rozsdás fogaskeréken,
de valami maradt itt az emberimage-ból.
Szaggatnálak újra, csak testbeszédem érted,
lelkem meg sem érint, lesújt a hallgatásod.
Ezüst hajad lengjen arcomba, zilálja szél,
borzolódjon bőröm, érezzem hogy élek!
Különben meg mindegy, bármit is mondanék,
süket vagy, megértlek, mert szeretlek téged.
Rímelj rám te rém, robbanjanak fel szörnyeid!
elbírok minddel, már régóta erre edzek.
Kibírom az életet veled vagy nélküled,
ne nézd el, hogy halni jár belém a lélek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-13 12:20:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-13 12:37:16