SZEGÉNY NAGYGYERMEK PANASZAI

anyám mért hagytál világra jönni
nem lelem helyem e kerekségen
köldökzsinórra húzott fel a sors
mégis ide hánytad a lelkem –
hogy kiragyog a mátrixból
kincseimet odaát keresem
versekbe kényszerített napjaim
munkanélküli lyukas órák
anyám mért szültél erre a világra
boldogtalan bipolárisnak
nárcista énem oly fukarkodó –
még önmagának sem énekel
lózungokba szorult az istenem
szeretetével tömnek mint kacsát
nehezen veszek vigasztalást
öntelt főnökök csesztetésein
kesergettem a mindennapokat
persze tudom – ne panaszkodjak
jól esik minden sajnálkozás
de az nem gyógyszer kínjaimra
szeressetek drága testvéreim
s kerüljetek nyájas olvasók
öreg beteg és sorstalan vagyok
mi maradt itt lájkolnivaló

anyám sok a baj és mind nagy
hemzsegnek ellenségeim
s ha nem azok akkor magam
leszek ki magamnak beint
átokkal vagyok elátkozva
és sok ima kellene még
hogy el legyen takarodva
míg belém kóstol a remény
s mire a hit felfal magának
szépen át is lényegülök
s marad itt társnak és barátnak
kit isten az édenből kiűzött







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-12 19:19:52
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-12 19:19:52