A MESTER
Vonatom kattogott a távoli west hegyekbe,
én zakatoltam vele az ismeretlen helyre.
Csábító volt a hívás: vakító idegenség,
vágyam felé repített, hol valódi egy vendég.
Illékony volt az öröm, hiába minden próba:
egy golyóhajító se lökhetett volna oda.
A zűrzavar egyre nőtt, a túlpart rezzenetlen,
a kívánatos helyre akkor még nem mehettem.
Földi élete során, mikor itt járt közöttünk –
matériába bújt, míg mi szellemet öltöztünk.
Halhatatlanul magát úgy adta a világnak.
Leplezett lépteivel – alig csak felvillantva –
igazi valóságra szemünket nyitogatta...
Míg porból vett testünkről ráfonódott a bánat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-05-26 13:51:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-26 13:51:32
