Vágtat az éj

Március-április, tűsarok éj!
Előtted áll, nézd, mint a mai reggel.
Morajlik, zörög, zajlik, egymásra
Hajlik, hörög, nyaklik, tekeredik,
Sápadó, néma vonaglás, anakonda-éj!

Nézd meg, nézd, ezt a mai reggelt!
Morgó zajt hallasz, csörögve, csattogva,
Olajozottan, lassan, de határozottan
Elindulnak az elégedettség szövőgépei.
Hanyatló hajnalon mozdul a gyár.
Mennyi gúnya készül el itt:

Leple bitangnak, leple vagánynak,
Bőr alatt kéklő magánynak,
Kibelezett házakból sötétlő halálnak,
Leple Téltelen, védtelen tanyáknak,
Ahol az árvuló házak, valamilyen
Kénytelen-kelletlen tavaszra várnak.

Április, zöldszívű-éj!
Jajduló csöndet fátyolozó renegát!
Mint didergő szajha, reszket kezeid
Között a fény! Porlik tarisznyádban
Hamuba sült szalonnád, kenyered
Morzsáiért harcolnak az egerek,


Április, csendesülő, védtelen éj!
Állig a csöndben, vállig rögbekötötten,
Hallgat az éj. Mit számít az pár ezer év!
Hallgat az este, hallgatok én is, mert olyanná
Válik lassan újra a kor, melyben élek,
Mint régen, amikor néma szájak
Fohásza jajdult a haragos ég felé.

2014-04-08







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-11 08:19:37
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-11 08:19:37