Világom

Ha én gazdag lennék,
megvenném a tájat,
s bekeríteném világnak.

Önző világ lenne.
Kívül rekedne a végtelenség.
Csak én és a közelség.

Lajstromba vett barát és ellenség
összeszedett kéznyomai,
léptekre száradt por, gondolatok, emlékek,
szégyenné vált tettek, csodára teremtett
vágyak volnának.

Egyszerű és kevés.
Tapintható, látható, hallható,
álmodható, mint bennem
a Mindenható. A jó,
ki túl jutott a törvényeken. Pihen.
Olyan védtelen, mint ki csak védeni tud,
s nyitva hagy kaput.
És az a büntetése, hogy nem veszik
a nyitott kaput észre.

Én nem jó, de szabad lennék,
rest és akaratlan.
Ülnék a tájban. Magamra maradtan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.