Ninive

csekély számú közellenség
járja a sikátorokat
bámul maga elé, lábnyomaik térkövesek
idejekorán lett éjszaka
mezőillatú, rozsdamarta csönd
kéjes sikolyok, elhalók
én aludnék kábán és vacogva
tévét  benyomva hagyta úri kedvem
most attól árnyékká olvadok
egy halomba a sötétséggel
mennyi látszat, mennyi kavargó
semmi por
szememben

tétova óda?
szerelmem nyögi régi sebeinek hegeit
lázait… feledni nem könnyű
rög, rög… rögöcske
minden gondolatunk
aki nem egyszerre lép
vagy, aki különös
ma kakukk vesztére lehet
rendszerez a rendszer
szép a rendje
komisz kis ravaszdi az idő
ami történt azt újra s újra játsszák
álmomban hattyú képében fölrepülök
nem látva már a bolondokat

az utcák szinuszgörbék
a hamvak kihűlt hamvak
mosott romok közül les
a lesi csősz
tudod, az aki eltüsszenti kedvünk
ha úgy adódik, a térdére vesz
hintáztat búsan
a fülünkbe súgja
- eb sorsa, mindez eb sorsa -
láncon és plakáton
ugatnak fejveszetten
s hiába választhatsz
nincsen választék

azokká detektálnak
akikké ők deformálódtak
tüntetés és kitüntetés
követi egymást
mizantróp Ninive
csobbanós Babilon
sikátorok között őgyelgők
vasorrú románca
álmodni lett jó
hattyúnak lenni
a csaláningben
nem változni vissza
sosem, soha

kattogó homlokú
szegény fiúvá





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-19 21:27:47
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-19 21:27:47