Hajnal előtt
Szalagpanelek hűs homloka gigantikus gát,
arctalan sikolyok repesztik vasbeton falát.
Kinek hűtlen anyja fiát élni sose látta,
lázgörcsforró éjszakáin szidalmába zárta,
nem nyafog, ruhája mélyülő sebeit fedi,
még fél a tűtől, de kristálykönnyeit lenyeli,
inkább belefullad, nem lázad, egyre csak tűri,
jövőtlen akaratát álomfűre cseréli,
hogy estére, pár erőltetett szippantás után
elhasalhasson rücskös padló betonbársonyán,
betakarja köd, mit zavart elméje ráterít,
melengeti angyalteste megkékült ereit.
Hiszi, gyötrő baját nyitott fülekkel kérdezik,
tűzre vetik fában vacogó ígéreteit,
lebontják múltjának tüdőt szorító fásliját.
Torkán akadt dalát nyögi, s a fülekbe kiált:
Átkozott volna meg féltő szavaival jobban,
de megtagadta szívét a gyenge pofonokban.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-22 22:31:49
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-22 22:31:49
