Seb

mindenki halott
jó magas vagyok… a hold hajamba akadt
csipkedi számat… a lázas alázat
mi önkéntes könnyezve maradt
sorba áll mi fáj, az is ami bánat
kopott íriszbe szórt csillámló hallgatások
impozánsok
az oszlopok közé
kifeszült a szél

mindenki halott
csöpp közöny a szív-lakos, sej de lapos
a víz… sírnak csökkentett módban a csillagok
az isten néhány tollpihét itt hagyott
forrna már de alig ég a láng
a kozmosz… villanó szikrák zabálják fel
lépteink nyomát
menni, rogyni kell
nincs ház, hazánk

mindenki halott
egy hangtalan patak partján
pazar csillámlás, szagos
angyal vér… a bal lator karján
jelek
a fel sem nőt gyerek
a meg nem született
sebes
és az van írva a húsba vésve
bal latrok mi vagyunk ebben
a sorstalan száműzetésben
csiklandozós a fű a talpak alatt
a föld jéghideg csókja
lábamra ráragadt
sírni muszáj
súgják a fák

mindenki halott
a játék paripák
sörényeikben csak az éjszaka
foltos, haragos
lélek csonk darabok
lángra kapott
a múlás temploma

eressz hát el… te táj, te rossz levegő
sörhab az ég alján

egyetlen vágyamban jól szerető
bal lator babája
sír… kereszt karján

fák ágain
lógnak arcok
és csontomig metélnek
szemeik

sorstalan sors
a lélek is varrott
és kékes izzásban
izzanak hegeink

seb
és seb
a legsebesebb
a legvékonyabb
a legnehezebb

seb
és seb
a legsebesebb
a legszótlanabb
a legidegenebb





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-26 10:11:33
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-26 10:11:33