meddig bírja ki

nagy fényképész az idő
fáradt fűrészpor temető
füsttel kormoló felhőkergető
éhes fekete földönfutó
szökött fegyvertelen fegyenc
félénk fiatalember
aki flörtölni mer a félelemmel

fűszálak felett függőágy
én akarok lenni az a lány
aki mellett kínoz a franciatudás hiánya
festett haján a lokni kivárja
hogy egy vagány nőfalót
hozzon és gyémánt fülbevalót
de legalább festőművészt ha lehet
vagy szobrászt talán
legyen híres bűvész lelkes bonviván
csak feszítse fel a szívem
lássa belém ami finom lényegtelen
azt sem bánom ha ezért fizetni kell
csak ne jusson eszembe
mellette a gázmérgezés

legyen szépen csengő neve
mondjuk Philip netán René
mint a legszebb tévedés
úgy süssön gesztenyét
hogy közben mutasson fügét
csak legyen védtelen
a lelkeket forró vérbe dobó
fűzfapoéta rímeket faragó
fekvőhelyem meleg
amibe belefeküdhetek
érdekelje félszáz fogas kérdés
szeressen fészket révbeérést
ne piruljon csak a szégyenen
még a Fülöp-szigeteket
és a tengert sem ismerem
nemhogy az óceánt

engem húzzon fel mint fodros fehérneműt
már az utcán gyűrje fel a ruhám
a tenyere féktelen Chopin-etűd
fusson a testemen puhán
ne felejtse el a vörös nedűt
maradjon élettől megrészegült velem
másnap is ha reggel a kávém kevergetem
a hangomra vigyázzon ha fátyolos
használjon felfordulást
amiben életre kel az alkotás
legyen akkor is ha nem engedem

lesem hogy a szívem meddig bírja ki
míg múlik az idő s jön majd valaki






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-10 20:29:04
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-18 22:39:37