Miattunk, helyetted is...


Kimondom helyetted,
hogy lásd is,
amit bámulsz vakítottan:
Elhagyott kölykök,
otthagyott vasúti rampákon,
fürtökben lógnak egymáson,
mint darazsak az eresz alatt.
Minden reggelen ott vannak,
keveredett évszakok, s évek óta
távol élnek ott magukrahagyottan,
azóta, mióta te reszketeg pergeted
semmisülő életed, s mantrázod
estelente, hogy talán hazajöhet
a két éve idegenben rekedt
ember, s gyerek.

Kimondom helyetted is
arcodba ordítom miattad is,
hogy sohasem lesz elég
a megszegett kenyér,
s védett álmaidra
kuporgatott koldusfilléreid
szélbe szállnak egy hajnalon.
Mit sem ér az egész,
ha lehajtott fejed felett
kondenzcsíkos felhőzetek
hordanak esőt, jeget,
permetező páracseppeket

Kimondom helyetted is,
hogy lásd is bámész-vakon,
hogy az áhított béke, harmónia,
nyugalom, valahol, valahogy,
egykoron és közben,
s köztes időben, átmenetileg,
szike-szívű fájdalomba hanyatlott.

Kimondom helyetted is,
aki bámulod vakon e tájat,
vagy túlokosodott telefonod,
s reggeltől estig dühödten
kocsiajtódat csapkodod,
míg a nyomorult idő csak száll,
s vartyogva, gondolattalan
csámcsog a hozott anyagon.
Elmarad mögötted az ég,
s utcátlanná lettek a házak,
és nem érdekel, hogy miről
csaholnak az érdekek, s hányan
szónokolnak arról, hogy helye
s ideje volna az összefogásnak.

Kimondom helyetted is,
hogy világtalanul is világos legyen:
Itt és most mindenki ellenében
a szakadék-cinikus kussolást
próbálod túlélni, s célod érdekében
tökéletessé tenni a lojalitást
az igazság ellenében.

Reggeltől estelig
veszett fejszenyelek jelzik,
hogy mihez is közeledik
ez a roppant szekér,
rogyásig rakva
örökös Kasszandrákkal,
s Tiborc sóhajtásaival,
tudós elme-avulással,
bámuló bambulással,
száradt agyú kulcsfigurákkal,
ázott nyoszolyákkal.

Kimondom helyetted is,
mint nő metszőfog korhadt ínyeken,
hogy a titkolt ős-sejttel,
hogyan is programozhatnák
újra egésszé benned az életet.
Kimondom helyetted, s miattad is,
hisz most csak bámulsz vakon,
zsúfolódva, gépezet vezette utadon,
semmihez, senkihez sem tartozón,
kimondom, hogy tudd: az átveretés,
megvezetés, lelketlen szavak
szálerdei leégnek egyszer,
s nem marad más előtted,
csak egy tündökletes benyomás:
tágra nyílt szemed.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-16 14:51:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-16 14:51:48