Ébre-dőre

Hét óra, még magzatpózban fekszel meztelen
a takaró alatt, nem izgatja a kávé illata
a rem fázisod végét, meglehet nem is álmodtál,
csak a kóborló bárányokat számoltad magadra
hajnaltájban, mert ismét sikerült beletaposnom
amúgy is szétszakadt lelkedbe, tudom, sírtál,
vagy ha nem akkor meg nevettél - rajtam,
s rajzoltál nekem egy vulvát - mit álmodtál?

Tudsz még álmodni, vagy csak ébren latolgatni
az esélyeket arra, hogy holnap kivel, miért?
Lassan ébredsz, szemüveged keresed, nélküle
vak vagy, szavakat keresel, hogy mégis megdicsérd
azt a rossz kávét, hamis tejszínnel, undorító
édesen, persze lenyomatod az ízét a "háziszőttes"
vadságával, pocakodra rakod a kezed, mintha rúgna,
de csak a vacsora morog vissza, mert bennfentes.

Hét óra tíz, moccan benned az akarat, korán van,
mégis kabátot dobsz a meztelenségedre, hideg idő,
és pisilsz, csukott szemekkel, látni úgyse látsz,
még visszabújsz, betakaróznál velem, de temető
a távol-napok üressége, nyögsz egyet, átfut rajtad
a vágy, de dobod is az ágy alá, sok-ismeretlenes
az az egyenlet amivel megoldanál, de meglehet
nincs megoldás, az, hogy létezek, természetellenes.

Nyolc óra, ráásítod magad a halvány napfényre,
átgondolod érdemes-e felkelni, minek? kinek?
aztán mégis lépsz, nyögve, perverz ötletként,
meztelenséged fázik, melled zsibog, azok a kezek
mik a bimbóval játszottak bénák, a fazon is rossz,
de nem érdekel, a régmúlt sovány dús feketeség
már a múlté, maradt egy játék, szexshop kínálat,
felkelsz, kiballagsz a konyhába - rádtört az éhség.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-16 09:45:39
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-16 09:45:39