hólabdák

és mi van, ha elfelejtem magam,
és mi van, ha elfelejtenek
Beszélhetnék valami jellegzetesről,
anyámról, apámról, és arról, aki voltam,
de félek,
anyám a tiéd hangján szólna,
apám  valaki más cigijét szívná,
írnám valakiét

és mi van, ha elhagyom magam,
és mi van, ha elhagynak egy reggelen
Beszélni kéne a lehetetlenről,
mutathatnék neked egy fát,
ami belőlem nő,
a magány fája, mondanám neked,
te elhinnéd, hogy sajnálhasd magad,    
de én nem kedvezek neked,
mert én ki merem mondani,
hogy ez mégis inkább a szerelem fája,
gyökere van, virágja,
gyümölcsöt hoz, itatom, táplálom,
jó földbe került, gondolja majd,
miközben kitölt, átüt  és túlnő
rajtam, a gyerekeim könyvet
olvasnak az ágain, hintáznak
rajta,  esznek a gyümölcséből,
és néha megsejtenek benne,
beszélni kéne a lehetetlenről,
de én nem vagyok titokfejtő,
körülbelül pedig nem szeretném


nem tudom, hol voltunk egész pontosan,
cekkerekből csepegett a meggylé,
halszag volt, szerintem kolbászt is sütöttek,
az új szandál feltörte a sarkamat  
te arról beszéltél, hogy a profi költőt
könnyen megismered, mert nem neked
ír, hanem mindenki másnak,
valamin nevettem
és kértünk egy üveg sört






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-09 20:02:51
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-11 23:32:36