A fonásnak vége

Elég legyen, fortyog
a felépítmény muszklim alatt.

A kígyószérum repedt alkudozása, mint erőmű
tiltakozik a fémgyökök tétovázása ellen.
Pecabotom fonnyadó sátrával hamvvedreket
lehetne rekeszteni. -

Elég legyen a pesszimizmusból, hogy a rózsák
csak szúrni képesek,
elég, hogy pódiuma lesz a delíriumnak,
elég az önkéntes levitációból,
elég megbúbolni a szenzoros szalagkorlátot,
elég a kacatteremben feltámadó rezsiköltségből.

Hú, de kifulladtam.
Hú, de kellene most egy vízen járó.
Hú, a konyhatündér beszaladt a szemöldökfához,
hogy elpanaszolja, a férje
mindig bételt rág, ahelyett,
hogy szoknyája fodrait felhajtaná.
Hú, de lámpalázas is vagyok, hogy félreértem
a legegyszerűbb mondatot.

Elég, hogy számban tartom a pálcikaembereket,
prűd lelombozottságom, megéri-e neked hívogatni
a kakaskodó regulát?
Ugye, nem. -

Hú, de peckes vagyok…
Máskor is ilyen leszek,
az ácsolatlan gerendából kihúzom a szeget.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-13 20:55:21
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-13 20:55:21