Ketten csendesen

Három éve
hogy kiszorulunk  
a telekre az asszonnyal
legalább egy kilométerre mindentől
oda lett a lakás a kocsi és minden
csak ez maradt
és itt kínlódunk
háromszáz négyszögöl egy kis házzal
villany van
víz gáz térerő nincs
rossz a lábunk a csípőnk
a hátunk a szívünk
egyszer majd elalszunk és vége
amikor kijöttünk
még ültettünk
krumplit és zöldséget
hogy legyen
de ellopták
ahogy elvisznek mindent
és félünk kimenni sötétedés után
mert csapatostul járnak
és ők fiatalok
mi meg már öregek vagyunk
és gyengék
régen nagy élet volt
vagy húsz éve
a családok ide jártak pihenni
művelni a kerteket
ismert mindenki mindenkit
és nem lakott kint senki
és nem loptak el semmit
most szinte minden házban élnek
de idegenek
még családok is gyerekekkel
amelyikben meg nem
azt széthordják
van két nagy kutyánk
ha lemegyek vízért
vagy vásárolni a városba
az egyik elkísér
a másik vigyáz az asszonyra
a házra
néha főzünk valamit
olvasunk kártyázunk
elvagyunk ketten csendesen
negyvenkét éve élünk együtt
a fiunk meg messze Norvégiában
azt írja már nem jön haza
mi megértjük
de szomorúak vagyunk
nem is beszélünk róla
másról se nagyon
minek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-10 19:18:52
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-11 08:47:16