AZ ÖCSÉM, AKI HÍRES LETT, MINT KÖLTŐ

Az kisöcsém pityerget, amikor tőlem búcsúzott.
Hiszen ő tudja: Ha mesélek sosem túlzok.
S tudja: jó annak, ki tévében szerepelhet -
ezért hát megfogadta: Ő is ír majd verset.

Szép versekkel én is bekerültem oda -
egy hétig ismételt a Pécs Tv műsora.
Ennek huszonkét éve lassan.
S mint sokan: a versírást többször abbahagytam.

Áhítattal figyelte a felvételt a gyermek.
Kérdezte is tőlem: Ő miről írjon verset?
Nehéz lesz -e neki rímeket faragni?
S mikor kell az írást neki abbahagyni?

Verset írni nem nehéz - válaszoltam neki.
A lényeg, hogy egyik sor a másikat rímeli.
Írhatsz pillangókról, döngicsélő méhről.
Napsugarakról vagy kedves hópihékről...

Na de elfelejtettem, hogy ő nem tanult meg írni.
Számolni sem tud még, így a négysorost sem érti.
Viszont  szeretett volna  a tévébe kerülni.
Ígyhát az éktelen rosszkedvből nem tudott derülni.

Csak sírt, csak sírt, csak sírt a drága gyermek.
Mert ha nincs produkció,  rá majd miért figyelnek?
Sebaj! Mondtam neki. Egyet se búslakodj.
Adok neked tollat , hozok neked lapot !

Írd csak le, írd csak le, mi szívedet nyomja -
Hozom a kamerát és felveszem nyomban.
A tévéhez csatolom , jól meg is bütykölöm -
Benne leszel a műsorban. Sőt mi több külön !

De hogyha akarod, újságba is teszlek.
Lesz egy olyan hírlap, hol csak rólad cikkeznek.
Megkapod tőlem azt születésnapodra.
S már nem sírt a gyermek, ahogy ezt kitudta...



*****



Aztán elmúlott hétéves a drága gyermek,
megírta , megírta az első verset.
Beküldte, beküldte egy pályázatra -
behívták, behívták a díjátadó napra.

Sírdogált, sírdogált megint nagy keservben :
Drága Béla bátyám - A díjat nem én nyertem !
Elvitte , elvitte más az első rangját,
nekem meg, nekem meg  - meghagyták az alját ...

Ezért nem kellett volna mégse idejönnöm.
Ordított, könnyezett és ki is fordult rögtön.
Ne sírj , édes gyermek . Az első Te lettél !
Győzködtem kedvesen, de jobbat  tudtam ennél...

Gyere visszamegyünk ! Most én mondok eredményt !
Ne félj ...(  ők is a sajátjuknak tettek csak engedményt... )
Visszavezettem hát a síró gyereket
Megmutattam neki,hogy győztes mint lehet.


Kezébe virágot,  oklevelet nyomtam,
s egy váratlan pillanatban a mikrofonba mondtam:
Az én véleményem, hogy Adrián  az első!
S a kis szeméből eltűnt a szürke felhő.

Azóta tudja, hogy  az lesz győztesnek vallva,
akinek rokona a mikrofont tartja.
s bekerülni úgy lehet az irodalomba,
ha szívedhez közel áll, akié a nyomda.

Azóta nagyra nőtt, eljár a szalonba,
szövetkezéshez ma már nem kell katakomba.
Barátokat szerzett ő Fészek klubban.
Meg is él ma abból ,
mire tanítottam !






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Költők, színészek Feltöltés ideje: 2015-04-28 22:31:15
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-29 20:41:59