Szélkörök

Míg barátaimmal összepofozzuk
Felgyülemlett napjaim hátralékát,
Elszalad a május, létszakadékok,
Szélkörök égnek végig a szélen,
Csöndkavicson hullt ragyogás
Csillan, langyos eső mossa át
Kimondott szavainkat, s napjaink
Komiszkenyeréből újra letörünk
Nagydarabokat, s ajándék nekünk
Minden falat, ami megmarad,
Míg orgonaáradásban menetelünk
Számadásos, váratlan nyaraink felé.

Szélkörök égnek végig a szélen,
Csöndkavicson hullt ragyogás.
Sosemvolt május lába nyomán,
Zöldbe bomolt bokrok csapzott
Ölén. Lázadásunk csak ráadás,
A szándékainkra vetülő pillanat,
Mint toronyfény viharzó vizeink
Fölött, ahol túlélni tanul a sajkás,
Amíg a biztosnak látszó partokon
Papol a teljességről az, aki a maga
Oldalán kívül, még máshol nem állt,
S óvatos kibiccé tette a megfontolás.


Szélkörök égnek végig a szélen,
Csöndkavicson hullt ragyogás.
Gyászlobogók lengenek időnk
Ormain, s mindenki irigy vággyal
Néz hosszan az eltávozottak után:
Jó nekik, már könnyű föld röge
Hull rájuk, minket azonban porig
Alázhat itt fenn minden pillanat,
S örvénylő törvények dögkeselyű
Habjai fojtogatnak, húznak lefelé,
S hibbant szélben őszül a vérünk,
Hajunk, szakállunk, szemeink.

Szélkörök égnek végig a szélen,
Csöndkavicson hullt ragyogás.
Gyulladt szemű szegényekre dől
A reggel, fáradt fejeken hajnali
Fény kanyarog, simogatja őket,
Mint rég elfeledett meleg kéz,
S emlékeikbe álmuk visszatér.
Egymásra omolva a troli ülésén,
Égnek, s menetiránynak háttal,
Lábuk alatt szatyor-zsámolyban
Életük. Mi még jöhet, arra elég,
S beleférhet az eltévedt remény.

Létszakadékok peremvidékén,
Szélkörök égnek, végig a szélen.
Csöndkavicson hullt ragyogás.
  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-19 08:08:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-19 08:08:50