Apám és én

ötéves lehettem amikor apám
egy nyári vasárnap délután
magával vitt a Szuha-partra
felmentünk a régi bányáig
akkor még igazi vadon volt a Szuha
gyönyörű hatalmas fákkal
szakadt partokkal csurgókkal
kis szigetekkel sóderpadokkal
ezután minden hétvégén
addig nyaggattam
amíg el nem vitt magával
hol a Kecsőbe
hol a Sajóra
hol a Csapásra
hol maga elé ültetett a kerékpárján
és bejártuk a környező kis falvakat
nem tudhatta
de belém oltotta a természet
és a szülőföldem szeretetét
nem emlékezem hogy sokat beszélgettünk volna
csak jártuk a környéket
gyalog vagy bicajjal
apa és fia
és gyönyörködtünk abban amit láttunk
és én nagyon boldog voltam
aztán az iskola a haverok a rock and roll
elválasztott minket
nem igazán az lettem akire büszke lehetett volna
sokat veszekedtünk és igyekeztünk elkerülni egymást
talán negyven is elmúltam amikor rájöttem
egy csomó mindenben hasonlítunk
őt a bánya engem a pia küldött taccsra
és mindketten felnőtt fejjel tanultunk
a kitartásomat is tőle örököltem
és ő is én is írunk
ezért kezdtem példaképként is gondolni rá
és örültem annak hogy ő az apám
most hogy nélküle járom az erdőket a dombokat
a patakok folyók tavak partját
és már valamennyire lehiggadtam
és megyek előre az utamon
ha néha elbizonytalanodom
akkor az egyik biztos pont az életemben az
akitől kaptam






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-30 15:36:14
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-31 09:05:08