JÓ NAPOT KÍVÁNOK !
A török és a magyar lovaskatona
álltak egymással szemben a páston.
A magyar katona kardtokjában ott pihent a szablya.
A török fél ing szélességű, vérvörös öve alatt ott feszült a jatagán.
Sokáig néztek így egymásra.
A lovak fújtattak.
Hatalmas pára volt mindkettejük körül.
Mire a magyar katona megszólalt:
- Jó napot kívánok !
A török a lovon összébb húzta szemét,
aztán bólintott , mintha azt mondaná:
- Jó napot!
De nem merte igazán hangosan mondani.
Hiszen nem ismerte a magyar fiút.
Miért köszöngessen?
Gondolta: A magyar csak azt hiszi,
hogy ismeri őt, de téved,
így aztán nem köszön vissza...
De a magyar fiú megintcsak megköszörülte torkát
és kissé zavartan ugyan,
de némi erőltetett felhangon - ami miatt reakciója
agresszívnek is tűnhetett -
ismét kurjantott... De az egész valahogy megcsuklott a gégéjén,
annyira elbizonytalanodott abban,
hogy köszönjön e a töröknek.
Végül csak kipréselte ezt a kurta furcsa felszólamlást magából -amiben aztán
mindenféle kétely, gátlás és erőltetés ott tornyosult :
- Jónapot kívánok!
De zavarában ezt mégis valahogy úgy ejtette ki, hogy " Janapotkvánok" .
Mire a török még jobban összehúzta szemét,
bólintott és vörösödő arccal azt motyogta,
de csak egész halkan:
- mm- Napot.
Majd fejét lesütve megfordította lovát
és távozott a pástról.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Bőrkötéses...Feltöltés ideje: 2015-06-02 19:02:24
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-02 19:11:43
