a szublimált idő maradéka

*
fúj a szél
nyitva az ablak
huzat van

ki- bejárnak
belőled-beléd
a tér féregjáratán
át élők holtak
szelídül a dúvad
a szelídek
elvadulnak
feltámadnak
egymás után
itt tűnnek fel
de ott állnak
az életből
kigyomláltak
kikelnek
megtermékenyült
emlék-peték
a páncél-héj
testszelvényeibe
rejtett időférgek
s mire az ember
feleszmélne
mire a kezem
hozzád érhet
a kígyó saját
farkába harap
határt szabnak
szögesdróttal
megkoronázott
vérző falak
a múlt a múlttal
a jelen a  
mával is összeér
de ne félj
majd lenge
cédrusok nőnek
a porral együtt
elsepert vér
a  töviskoszorú
a fakereszt
a szűzen szült
a szentté avatott
prostituált
a latrok
lábnyoma helyén

nyitva az ablak
huzat van
fúj a szél

**
szegnek rozsdafoltját
hordja a tenyér
sorsvonalaiban
rejtett jóslat
a jövőbe
fulladt múlt
üvölt a sátán
hallgat az Úr
a szíveden nőtt
lüktető vadhús
önműtétre vár
tűzfalakra kúsznak
az árnyak
az emberből
kinő az állati lét
ellobban
léggé lényegül
a kéj
fabábukat segít
világra a bába
az elpárolgott
testek árnya
beleég a vakító
márványba
a holnapi emlék
időpárlat
a néhai ott- és
a mai ittlét
méhfaltól
méhfalig ér
mint a burokba
zárt tér
buborékként
őrzi magát
akár a
magzatkezdemény
a szedercsírás
halál-árnyék
vigaszként
a megfeszített
emberfia
buja tájban
állva
tenyerén
a megváltás
ígéretét
szegnek rozsdafoltját
hordja

***
lárvaarcokon
a ráncok
vulkánok
hamujába rajzolt
Nazca-vonalak
összezörrenek
a poharak
kinyílik
a szekrény
ha megmozdul
a föld
fellázadnak
a tárgyak
a elhajított kő
hozzád vissza
soha nem tér
ha a szó
mérgezett
a kérdés
fontosabb
a feleletnél
az értelemnél
az érzés
a életnél az emlék
az iránytű helyett
az átrajzolt térkép
mutatja a helyes utat
a túléléshez segít
a hamis tudat
s mire elhal a holnap
egymásra sorvad
a csőcselék az elit
a sudrák az árják
a ragadozók
a prédák
a párducok
a gödölyék sorsa

a barázdák a ráncok
időféreg nyomatok
vulkánok
hamujába rajzolt
Nazca-vonalak
lárvaarcokon

****
tegnapra virrad
a másnap
mire beveted
az ágyad
lepedőránc
se őrzi mára
szeretőd
hűlt helyét
szép ívű
vonalainak
lenyomatát
a szeretkezés
nehézfém illatát
a házasságtörő
aktus ritmusa
az ágyéklüktetés
már csak
a szublimált idő
maradéka
mágneses tér
rendezte tüskés
vasreszelék-vázlat
párolgó rajzolat
a szürkéskék agyban
nem kívánt
mellékhatásként
lelkifurdalással
tegnapra virrad
a másnap
koponyádban
emléktöredékek
ki- bejárnak

fúj a szél
nyitva az ablak
huzat van






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-08 15:00:02
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-08 15:00:02