Én nem vagyok ottan a bárkán

Ennyi maradt keze és térdei közt:

Csontropogások.

Karmájába idült a remény,
- álma a megmaradásról

és álmodta a kort,
    mely mindent szépre gyaláz majd.

Élni Noé tavaszán !

Nem hullni el úgy ahogyan más,
aki nem is élni való
s már képtelen enni akarni.


Hitte a léha "Noék" tavaszát,

hogy a vén tükör egyszer
még mutat egy embert,
pár percre is emberi szépnek

aki hallgatni utál,
s a halálból visszaköszön majd.

Visszaköszön majd és a Noéknak büszke tavaszán
azt meri mondani ő :
   "Én nem vagyok ottan a bárkán..."



Én köszönök mindent. De ti éljetek.

Én nem vagyok ottan a bárkán!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Dokk elektronikus folyóirat, 2015
Kötetben: SZÉP VERSEK (Pécs, 2016)
Kiadó: Katona Béla György
Feltöltés ideje: 2015-10-26 11:42:54
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-26 11:46:41