Abszolút ősz

I.
Mint só a vízben, oldódik csönd.
Szűrt, szikár szavaink mögött,
Gúzsba kötötten vergődő rettenet.
Váratlan hír a várva várt rendről,
Várat magára még. Bagoly ing az ágon,
S pókfonál kötélen ring a sötét.
E patkány-idő, ordító fekete rendjét
Felemésztik a konok éj gyomornedvei.

Távolról mintha szél indulna feléd,
Puha macskaléptekkel, nesztelen közelít.
Halk hangok zúdulása ez, mégis erőt
Hirdet neked, ki magadba bújva élsz,
S meghallod csended mélyén az intést:
Ne félj! Reszketve nyúlsz e szó után
S korai éveid érintései énekelnek feléd
Odaátról. Mint vízben a só, úgy oldódik
Csöndedben e furcsán ordasodó béke-árny.

II.
/Állok e ránctalan, szivárvány- őszben veled./
Abszolút ősz. Csönd és harc. Nehéz üzenetek
Érnek utol mindenünnen. Ahogyan vörösen
Fogyatkozó holdak, súlytalanságba vesző
Hit-lufik lebegnek megsarcolt életed felett.
Inognak a tévedhetetlenek, s dadog a világ.
Az áradat elindult, s egymás sarkára hág.
Szivárvány-őszben szétszéled szédülten
A csöndben oldott béke, mint a pókfonál.

Abszolút ősz, halk hangok zúdulása ez.
A ház-haza befalazott ablakai megett,
Odabenn, odvas vakolat hullik sötéten,
S fekete fény mögé bújik hallgatagon.
Odakünn október szivárványa zörren  
Fázva a térdig hulló hajnali dérben.
Botlik a csönd, s a pirkadat megremeg.
Vadászgépek húznak el a házad felett.

Abszolút ősz. A vándor új útra tér.
Lebomlanak a sátrak, s üdvözítő igék
Meghallásáért küzd a szív. Kimondott
Szóban kibomló távlat, s a tett nem áll
Meg önmagában, ha nem segíti még
Tovább felebaráti kéz. Csend és harc.
Szivárványos, október végi látomás:
Ránctalan, tisztán kimondassék az igaz.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-11 18:26:21
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-11 18:26:21