Kibúvó

A szemeim mögött lakik.
Biztonsági lánccal és hevederzárral
csukja magát a pupilláimba.
Szigszalaggal foltozott, folyton
csöpögő látóidegek hálózzák be az életét.
Soha nem húzza fel a redőnyöket,
kizárja a fényt, a sötétet,
és a vastagon megvajazott abonett látványát.
Úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi az életemből.
Pamutgombolyagokat köt
képzeletbeli macskái köré,
és néha vonyít éjszakánként.
Csak a hangok idegesítik.
Azokat nem tudja kirekeszteni,
így, mikor orgazmus közelében vagy,
s ajkad csillogó ráncain
kiserkennek azok a halk sikkantások,
ő egy ellő tevét képzel maga elé,
amiben bennragadt a borjú feje.
Ekkor őrült düh önti el, dörömböl, majd
körmeit a falba mélyesztve feltépi a retinámat.
A szemeimből igazából az ő megvetése kúszik szét
a meztelen testeden mielőtt lefordulok és elalszom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-02 17:03:09
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-02 17:14:14